Szóval vége? Hátjólvan. Nemfogok könyörögni. Tudod ez milyen gyerekes dolgo volt? Hihetetlen. És mégsem hatott meg. Ha elmész, hát menj. Nem fogom kulcsra zárni az ajtót. Csak egyszer nézz még hátra.. és mond a szemembe h nem szeretsz. És ha kinyitod az ajtót, és végleg kilépsz.. többet nem kell,hogy visszagyere. De megfogsz állni ütközbe a borongós napokon.. és arra fogsz gondolni: A picsába.. ez a lány télleg szeretett. tiszta szívéből. Kereshetsz olyat mint én.. de nincs rá garancia,hogy lessz még egy ilyen, mint. De akor majd már jöhetsz. Nem foglak vissza várni. És tudod miért nem? Nem azért mert mással boldog leszek. Mert nem lessz más. Hanem azért, mert a barátaim megmutatják melyik a jó ut, és melyiken nem tévedek el. Olyan barátaim vannak, akik jóban roszban fogják a kezem. Fogják helyetted is. Jobban megóvnak a bajban, mint te. Ha leugornék egy hídról. Nem ugornának utánam, hanem lennt várnának rám. Te pedig hátra fordulnál és meghátrálnál. Ennyit jelentettem neked. Semmibe vettetd az érzéseimet.. Köszönöm szépen a  boldog perceket. De betelt a poharam. Megvagyok a barátaimmal. Őket már nemtudod elvenni tőlem, ugy mint a szeretetedet.  Sajnálom. De hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szeretlek már. :( de az élet megy tovább. Lejárt a jegyem a vonatra. majd ha ugy tartja kedvem váltok egy másikat. Csak asszem az nem intercity járat lessz, hanem személy vonat;) :( <3