"Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit."

 

 

Csak annyit akartam ,hogy egyszer vissza jöttél volna hozzám és  őszintén a szemembe merted volna mondani  azt, hogy "SZERETLEK" ha tudom ,hogy ez még nem is így volt.De valahogy ,mégis hallani akartam volna ezt tőled még utoljára.=/

Hazudtál magadnak. Hazudtál nekem. Hazudtam magamnak. Hazudtam neked. Hazudtunk magunknak, és hazudtunk egymásnak. Hazudtuk, hogy gyűlöljük egymást. Hogy nem érdekeljük egymást, egyáltalán. Közbe egy pillantásért, érintésért megvesztünk volna, amit egymásnak adhatunk. De nem adhattunk. Nem engedték a többiek. Kezdem feladni belül, édes. Kezdesz meghalni kedves. Mikor jövünk már rá, hogy egymás nélkül élni nem lehet? Hogy becsaptuk egymást, magunkat, a szívünket,az utóbbit sokáig viszont, átverni nem lehet!

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni