Egy bányász ember elindult keresni magának valami nagyon értékes dolgot.
Tudta hol kell keresnie a kincset, és nyomába eredt, pedig azt is tudta, mennyi veszély fenyegeti az út során..
Miközben ment, és mindenhol a drágakövet akarta megtalálni, nem érdekelte mitörténik vele, ha mégsem
jön össze neki a kutatása!..
Bele sem gondolt, mi járhat  egy ilyen fontos és értékes dolog megszerzésével.
Hogy elbukhat!? Feladja?! Megsérül?!
Neki ez mind nem számított semmit. Csak megakarta találni azt, ami boldoggá teheti őt az életben,
ami kiemeli őt a gondterhelt életből!
A bányász ember megtalálta a kincset, próbálta elsajátítani, de szembe kellett állnia a "bukással".
A kitartó embert és a gyémántot egy óriási szakadék választotta el.
A boldogság elrepült a férfi fejéből. Tudta,hogy hiába volt minden.. Minden küzdés, és seb. Ő nem lehet boldog ezzel a kővel.

Hazafele azomban rátévedte a szerencse utjára, ugyanis valaki elhagyott, egy olcsobb értéktelenebb követ.
Bizony az a kő is boldoggá tudta tenni őt. Hiába is volt értéktelen.
Az életben sokszor fájt még a feje a drága gyém,ánt után, mert azzal lett volna teljesen boldog és szép az élete,
de, megelégszik az értéktelenebb kaviccsal is,ugyanis a boldogságot nem szabad kergetni, majd ha az élet úgy tartja, ugyis ránk talál!!

....de te is ilyen kő vagy számomra,mint a bányásznak a drága kő!
...HAMIS és ELÉRHETETLEN! <3